Tudta-e, hogy I. Béla volt az első királyunk, aki saját testvérét legyőzve jutott a magyar trónra 1060-ban? Majd pedig szó szerint a trón lett a veszte, merthogy ráomlott… Igen rövid ideje jutott az uralkodásra, bár számos pozitív intézkedést hozott, például a kereskedelem és az ipar fellendülése érdekében, mégis, egyetlen jelző maradt vele kapcsolatban fent: a jámbor… Sok vizet nem zavart, hiába volt nagy hadvezér, királynak gyengének bizonyult. Tán nem véletlen, a korona nem volt teljes, így a hatalom gyakorlása se feltétlen lehetett tökéletes. Ráadásul András sírját az egyik bencés szerzetes megbolygatta 1063 nyarán, innentől pedig visszafordíthatatlan folyamatok következtek, amelyek egyenes következménye volt Béla szeptember 1-én bekövetkezett tragikus halála: a király Dömösön szervezte hadseregét, amikor egy csendesnek látszó napon szörnyű földrengés rázta meg a környéket. A királyi lak összedőlt, Bélára a trónszéke alatt bukkantak rá. Lábai szilánkosra törtek, karjai kicsavarodtak, épp bordája alig akadt. De még így is volt annyi ereje, hogy leghűségesebb katonáit arra kérje, tegyék őt szekérre, és vigyék a nyíregyházi hadszíntérre. Végül a Kőris patak közelében érte őt a halál.