Tudta-e, hogy VII. Gergely „lopatta vissza” a Szent Koronát? 1079 januárjában a pápa megelégelte, hogy a kereszténység oly fontos bástyájában emberöltő óta szinte adják-veszik egymásnak a trónt, így egy kis létszámú, ám annál hatékonyabb, válogatott zsoldosokból álló századot szervezett. Akiknek egyetlen küldetésük volt csupán, hogy Salamont fosszák meg életétől, és a magyar királyok legfontosabb tárgyától. Ám ez nem ment olyan könnyen. Súlyos harcok kezdődtek, amelyek közel egy hónapon át tartottak. Február utolsó napjaiban végül egy parasztnak öltözött zsoldos lopakodott be Salamon táborába. Napokon át elvegyülve a tábor népével, figyelte, leste a pillanatot, amikor megkaparinthatja a koronát. Talán már két hete is ott lehetett, amikor végre alkalma nyílt akcióba lépni. Salamon a női szolgálók sátra felé vette az irányt, nem kicsit kapatosan. Észre sem vette, hogy őrizetlenül hagyta sátrát. A katonának több sem kellett, besurrant, és ruházat alá rejtette a koronát. Hogy még véletlenül se legyen feltűnő távozása, beállt abba a sorba, ahonnan az erdőbe fát vágni küldték a fél szolgasorban lévő helyi lakosságot. Így már a következő hajnalon csatlakozni tudott zsoldos társaihoz. Akik az eredeti parancs szerint jártak el, amely úgy szólt, ha Salamont megölik, azonnal vihetik a koronát László udvarába, ha nem, Róma felé kell venniük az irányt. De azért még útba ejtették Visegrádot, ahol „házi őrizetbe” helyezték a már bukott királyt.